Kaleidoszkóp

Változok, mint minden más.

De valami állandó.

Ki kellene lépnem a komfort zónámból.

Erről szól a blogom is.

Pont ez a lényeg:

" Nő vagyok és anya,
néha angyal vagyok,
néha az Ördög maga.
Néha szomorú vagyok,
néha boldog,
néha jólesnek romantikus dolgok.
Néha álmodozom,
néha félek,
néha kislány vagyok, ábrándos lélek.
Néha erős vagyok,
néha meg gyenge,
néha ártatlan kinek tiszta a lelke.
Tehát nem holmi Barbi baba,
hanem büszke Nő vagyok és Anya... "

Pszichénk olyan, mint a kaleidoszkóp, amelyben egy apró mozdulat hatására minden megváltozik. Éppen ezért nincs reménytelen helyzet, mert egy kis lépés is hatalmas változást eredményezhet.

Az ember nem egyszerű, de bámulatos. Őbenne nem tíz, nem is tízezer, és nemcsak más-más alakú és színű üvegdarabka van elhelyezve. Különben is, az ember nem lezárható, mint egy kaleidoszkóp, ezért foly­ton-folyvást belékerül valami új, és mégis van egy ismeretlen pillanat, amikor végérvényesen rögzülnek benne a tükrök.

Az ember "valahová tartozási" szükséglete olyan, mint egy fa gyökérzetének a talaj: be kell kötődni ahhoz valahová, hogy a viharoknak ellen tudjunk állni.

"A fontossági sorrend módosul, minden átalakul, de a legnagyobb változás az, hogy úgy szeretsz valakit, ahogy azelőtt még sohasem..."

Újdonságok

Címkék

• kaleidoszkóp blog találkozások érzések