Hú kicsit régen írtam ide. Azóta két hónap telt el. Jön a tavasz időözben, és tombolnak a hormonok. Az enyémek is. :) De érdemi változás nem történt azóta. Sokszor találkoztunk szinte hetente 1x biztosan. Múlt héten kétszer is. Voltunk egy nagyot sétálni az erdőbe, aztán csak úgy autóba beülve furikázva, erdőbe megbújva. De a házába azóta nem voltunk. A felesége sokat van ott. Ennek mondjuk nem örülök, de nem tudok mit tenni. Sajnos azóta elég jóba lettek. Na de erről később. Aztán volt hogy csak este az autójába ücsörögtünk élveztük egymás társaságát. És volt olyan is hogy gyors ebéd és beszélgetés. Imádok vele lenni...jó vele beszélgetni, nevetünk sokat, mesél...és lenyűgöz. Mert okos, tapasztalt, vicces és jókedvű. Ugyanakkor komoly és szertelen is. Lázadó, mint én és törtető is. Múlt héten anyunál taliztunk, mert elutazott így üres a háza. Jó volt végre kettesbe leülni és csendben elhúzódva csak egymásra figyelni. Sokat sokszor feljön témába az egész kapcsolatunk a férjemmel. Kérdezget. Néha nem tudom hova tenni, de válaszolok. Ő is mesél. Legutóbb egész a megismerkedésig visszament a múltba. Nem semmi kapcsolaton vannak túl ők se. Pont mint mi, se veled-se nélküled, csak náluk 3x több ideje tart. De kitartanak... Jó hozzá bújni, jó ha simogat, puszilgat, belenéz a szemembe. És amikor elköszönünk utána megint jön az érzés hogy hiányzik. És tudom hogy ebből sose lesz több. Ennek az egésznek ennyi fog jutni később is. Mert nem fogja elhagyni a feleségét senki miatt. Ezt ő mondta. Hisz megtehette volna már sokszor. Volt neki 5 éves szeretői viszonya is. Mégis itt van, nős még mindig. Nem váltott. Hogy miért? Ezt csak ő tudhatja. Az biztos hogy mi tuti páros lennénk ha nem lenne köztünk az a bizonyos 22 év. Mert mindketten határozott emberek vagyunk, lelkesek ötletesek tele energiával kalandvággyal bátrosággal. Ha két ilyen erős egyéniség találkozik abból csak jó sülhetne ki. Mert hasonló az izlésünk és a véleményünk, no meg a mentalitásunk. Vagy pont ezért égnénk ki egymés mellett? Ezt nem tudni. Viszont megigérte hogy elvisz repülni....bevallom már hihetetlenül várom. Én annyira de annyira büszke vagyok rá. Komolyan...pedig mondhatni hogy nekem ő senki....alig ismerem december óta. De még így is hogy csak a barátnőm tudja ezt az egészet, még ígyis nagyon büszke vagyok rá. Mert ő a szemembe egy hős. Egy hős, akinek nem vagyok hajlandó a kezét elengedni. SOSE!!!!!!!!!!!

Igen, ésszel...pedig eddig a szívemből beszéltem. Az utolsó bejegyzésem óta volt kettő újabb találkozásunk. Két hete elhívott magához. Hát mit ne mondjak, szétizgultam magam, de csak addig míg oda nem értem. Aztán már minden ment magától. Az újdonság varázsa vitt magával. Fantasztikus volt. Körbemutatta az udvart gyorsan, fürdődézsa, lakóautó, motor, segway, a katapultja és az ernyője....na itt azért álljunk meg egy picit. Ez azért durva hogy elrakta a széket amibe sikeresen katapultált és az ernyőt ami az életét megmentette. Aztán bent a házába is mindenhol körbevezetett. Sok pici szoba, nem igazán tetszett. Kis lukak...én jobban szeretem a nagy tereket. Meglepően egyszerű volt a berendezése is. Másra számítottam. Aztán leültünk beszélgetni...bókolt meg csókolt...élveztem. Hamar gyorsan a hálószobába kötöttünk ki. Mint valami mágnes annyira vonzott magához....Nagyon jó volt....nagyoooooooon nagyoooooooon. Aztán egy hét múlva megint találkoztunk. Ugyanott ugyanúgy. De azóta elgondolkoztam. Értem én hogy ez szeretői jogviszony. De ha többet akarnák? A héten azért többet beszélgettünk ezekről. Alaposan kikérdeztem. Mit szólna a családja a barátai? Ha komolyabb lenne ha talán el is venne....De őszintén...kezdem úgy látni jobb ezt barátság szinten tartani. 22 évvel idősebb nálam. 22! Nagyon sok....hiába fiatalos, energikus, egészséges. A generációs különbséget átívelni nem egyszerű. Sem most sem később. Nem csak nekünk lenne nagyon nehéz, de a környezetünknek, a barátoknak, családoknak is. Megöregedni együtt...ez biztosra veszem hogy ki van csukva. Én meg bevallom, hogy vágyok arra hogy biztos pont legyen öregségemre is mellettem. Utálom a magányt. Jó persze erre nem szabadna alapozni. De most egész jó  a kapcsolatunk a Viktorral is. Jajj bakker..és ma is talizunk elvileg. Végem van.

Már az első naptól, amikor először láttam a jógaórán, elindult bennem a lavina, és megállíthatatlan. Folyton rá gondolok. Tervezek, gondolkozok, álmodozok...Egyszerűen fontos lett nekem. Tudni akarok róla mindent, az élete része akarok lenni. És a sok sok pozitív gondolat mellett természetesen megjelenik a negatív. Mi van, ha csak tényleg neki szerető kell? Ha csak szórakozás, sima kémia és vonzalom....ha úgy tekint rám mint egy fiatal kis nő....szép okos érzékeny és fiatal. Én meg már gondolatban kész birodalmat építettem körénk. Elképzeltem ahogy bemutat a gyerekeinek, megismernek a barátai, családja. És vajon hogy fognak rám nézni? 20 év korkülönbség...döbbenetesen nagy generációs szakadékot jelenthet. De úgy vagyok vele, ha mindketten akarjuk, és tényleg felvállaljuk mindenestől és lehorgonyzunk a másik mellett, én nem fogom egy percig se szégyelleni, sőt, büszkén és boldogan fogom bemutatni az egész világnak.  De ne szaladjunk ennyire előre. Inkább maradjunk a jelenbe. Eltelt ismét egy hét. És a következő talit beszéltük. Nehezen lehet összehozni. Bonyolultak a körülmények. De megoldjuk, hisz akarjuk. Ismét valami gyerekes kirohanásból ráírtam, ha elgurul a házunk elé ma este fél 9-re megölelgetem és mehet is a dolgára. Így is lett, eljött. A vadiúj hibrid autójával persze. Kis büszke tulajdonos....nem csodálom, megdolgozott érte. Beszálltam, de csak 4-5 méterre a házunktól álltunk le. Gyorsan végigmutogatta nagyjából az autót belülről....megfogta a kezem....rám nézett. Jó, hogy itt vagy, és az arcomra adott egy puszit. De olyan hosszú és mély volt. Jól esett. Aztán kis idő múlva ismét. Fogtuk egymás kezét, majd egymásra néztünk és egyszerre megindult a másik irányába a tekintetünk és az arcunk....megcsókoltuk egymást. Hosszú, meleg, mély szenvedélyes csók volt, Hihetetlen telt ajkai vannak. Úr isten de finom volt a csókja.....abba se akartam hagyni....:) Még egy 3-4 x megismételtük...és közbe jöttek a gondolatok. Éreztem a belsőmbe a harmóniát. Azt hogy ő fel tudna emelni, támogatna, bátorítana....leírhatatlan volt. Ez a férfi számomra tökéletes. Semmi nem érdekel. Nem érdekel a körülményesség, az hogy fiatal vagy idősebb....az hogy harcolni kell érte vagy sem....érte azt érzem igenis feladnám a biztosat a bizonytalanért. Persze ez kettőnkön fog múlni......folyt. köv.

Az első találkozás után egy hét telt el, és újra tudtunk egy kicsit beszélgetni. Online sokat írogatunk, így már nagyon vágytam rá, hogy újra lássam. Hétfő reggel épp beszélgettünk amikor csak úgy ráírtam....tudom hogy nagyon elfoglalt vagy, de ha lenne kedved és időd együtt ebédelhetnénk! És persze a válasz meg is jött, hogy mindenképp.....szól vissza nemsoká. Jupíííííííí. Ez az ez az ez az. Fél12-re jött is értem ismét autóval. Ugyanoda mentünk enni mint előzőleg. Már lazább voltam, meg is jegyezte hogy olyan csendes vagyok. De igazából kicsit frusztrált hogy az ő ismerős barátaiba futottunk. És Még Zoli is megjegyezte....na majd kérdezgetnek hogy mi volt ez? :) Na mindegy.....most komolyabb témákba is belementünk az ő indítására. Ennek nagyon örültem, mert pont erre vágytam, hogy szögezzük le ezt az egész dolgot kettőnk között. A véleményünk tökéletesen egyezik. AMíg mindkettőnknek belefér, és jól érezzük magunkat minden megengedett. Nincs cél, csak érezzük jól magunkat. És ez olyan jól esett...az újabb felismerés hogy van összhang. Mesélt a feleségével való kapcsolatáról is, meg sok mindenről. Olyan jó érzés a kezeit megfogni. Kaptam energiát is, mert van a kézfejemen egy kis bütyök ami most keletkezett...megmutattam neki mert ő ért ehhez is. És adta át a pozitív energiát csak úgy hogy a kezét az enyém felett húzta el és vissza. Nos ez a 2. találkozás is szuper volt. Minden idő amit vele töltök számomra egy töltődés. Pozitívan hat rám mindegyhogyan. Jó a kedvem, nevetek, pozitívan szemlélek mindent. Csak azért mert megismertem. Hát ez nem nagyszerű???? :)

Úr Isten....négy év telt el, és most rátaláltam erre a régi blogomra. Azta mindenit.....mennyi régi emlék. Minden változott azóta. Mégis az alapprobléma ugyanaz. Adott két gyermek, ház, autó, munka....de mégis valami hiányzik. Pedig az elmúlt pár hétbe nagyon törekedtem arra, hogy minél több időt töltsünk együtt. Agyban is rágyúrtam na meg tettekkel. Még babyszittert is kerestem, hogy ha mennénk randizni legyen kihez fordulni. Mert megláttam őt. Őt, érzéseim elindítóját. El se hiszem...magamon is meglepődök. Még mindig, de nem érdekel. Már így 30 évesen rájöttem, hogy nem szabad azzal foglalkozni ki mit gondol. Azt csinálom ami nekem jó, ami örömet okoz. Nagyon nagyon nehezen, de talán kezdem lezárni Robit is. Egyre jobban eltávolodunk. Lett barátnője még tavasszal, és így folyamatosan lök el a tudat is meg az egész helyzet is. De jobb is így. Pár hónapja azt érzem, hogy változni kell, alkalmazkodni az új életemhez. Elköltöztünk júniusba anyától, szabadok vagyunk. Új társaság-barátok reményébe itt a faluba beiratkoztam jógára. El is kezdtem szeptemberbe. Szuper kis kikapcsolódás. Heti 1x hétfőn. Mindig vártam, mert nagyon jó a hátamnak, kinyújt, lazít. Na előzménynek csak még annyit hogy sokszor játszottam a gondolattal hogy kellene szerető....valami gazdag idősebb férfi aki a tenyerén hordoz. Barátnőmmel is sokat dumáltunk ilyenekről. És akkor novemberbe már épp kezdődne az óra...betoppant Ő. A nagybetűs FÉRFI. Az ismeretlen, de egyszerre lenyűgöző és magával ragadó személyiségű idegen. Egyszerűen nem tudom mi volt, de nem tudtam levenni a szemem róla. Nagyon sokszor ő is rám nézett, mosolygott. Mellettem vert tábort ráadásul...és többször összeért a tekintetünk, még köszönt is egyszer. Kicsit zavart, de ugyanakkor tetszett is. Már-már zavarba voltam. Barátnőmnek vigyorogva meséltem este h a jóga óra egyetlen férfija kinézett magának. Na a következő órán izgatottan vártam, jön-e ő is. De nem jött. Le is hangolt. Titkon ábrándoztam mint egy kislány.....hogy majd találkozunk, meghív egy italra, beszélgetünk stb. Teljesen megszédültem. Aztán újra eljött egyik órára. Akkor már nem nagyon nézett. Köszönt és ennyi. Furcsálltam, de oké. Akkor ez ennyi volt. Még a nevét se tudtam. Valami fura beceneve volt, de nem emlékeztem rá. Nem tudtam rákeresni a facen se. Aztán utolsó órán karácsonyoztunk. Ekkor hallottam többet beszélni. Megragadott. Mindent amit mondott, tetszett. A látásmódja, gondolatai...a hangja....áááh. Na aztán barátnőm mondja, írd be a becenevét....hátha kidob valamit. Na jó legyen....beírtam és basszus kidobta. El se akartam hinni. Tetszett amit látok. Nagyon is. Jó foglalkozás, menő vállalkozó, 3 gyerek, feleség.....Pont amit elképzeltem. Nem kell nekem független ember. Legyen csak felesége....így tudja ki-mit nyújthat adhat, mit várhat el stb. Aztán bejelöltem így karácsony előtt pár nappal. Másnap vissza is jelölt. Egyből rám írt egy sziát. Váltottunk is pár mondatot. Elég jól sikerült az első-második dumcsi. Még lestem is hogy ez igen, ez vagány. Ez nem cicózik. Ez kell nekem. Beszéltünk a síeléséről meg mindenféle szóba jött. Még képet is küldött egy wellnessezésről, hogy ül a medencébe. Elteltek az ünnepek. Aztán a jóga miatt írtam rá, hogy mikor lesz az első óra. Így újra elkezdtünk beszélgetni. Később már kötetlenebbűl. Még viccelődött is meg csipkelődött. Felmerült szóba a hátam, hogy már jó lenne neki a jóga mert fáj, és írta h rendbe tegye? Aztán ez következőleg is feljött. Épp kérdeztem mit csinál, írta h jóga otthon. Én meg poénból írtam ha hamarabb szólsz csatlakozom. Na a reakció nem várt volt. Hát gyere még tart, utána meg bontani akaro egy üveg bort. Na és indult a lavina....még csatlakozhatsz....aztán majd legközelebb. Majd ebből lett egy olyan sorozat hogy a házába milyen wellness lehetőségek vannak. Felsorolta a dézsán át a szunáig meg a gőzkabinig, lávaköves ágyig mindent. Leesett az állam. Ez tényleg jól él. Még képet is küldött a nappalijáról, ahol a tv-be égett a kandalló efekt és a bárrész is kivehető volt. Na és akkor mondtam h majd valamikor meghívsz egy valamire.....na erre szerintem berobbant. És másnapra meghívott kávézni. :) Holnap jó neked??? Hát naná hogy beszorítottam.....Gyors kiválasztotuk a helyet, tök véletlenül ugyanazt néztük ki ráadásul. És tök egyszerre linkeltük be egymásnak, és még a reakció is ugyanaz volt, hogy eltérő nyitvatartást találtunk és egyszerre írtuk meg a másiknak. Ezt írta is: hogy na ez veszélyes.....(mármint h hasonlóan gondolkozunk) Na de a tali. Igazából nem izgultam. Írta hogy eljön értem. Így is lett. Minimális izgalom volt csak bennem. De ahogy beszálltam az autójába elszállt ez is. Hát mit ne mondjak....elémgördült egy sok milliós hibrid autóval....én még ilyet sose láttam közelről basszus. Brutál jó autója van. És az öltözéke is no meg a viselkedése....tükrözi az úrembert. Ahogy azt az ember lánya elvárja, kabát le föl és stb. Ahogy leültünk az asztalhoz...na ott lettem kissé feszült. Azok a szemek, az a nézés. Igaza volt a barátnőmnek, ez levett a lábamról egy fél perc alatt. :D Ide a kor vagy oda....ide az őszülő fej vagy oda....egyszerűen meghaltam ott abban a pillanatban. Elkezdtünk beszélgetni és 20 perc után már a fél életemet ismerte. Vagyis ez volt az érzésem mert annyira belém látott. Annyira eltalálta a jelenlegi érzéseimet. Összhangba voltunk, jó volt így együtt....egy csomószor hozzám ért....megfogta a kezem. Nagyon hidegek voltak, többször felmelegitette. Nem vitte túlzásba de 1-1 kis percre megérintett és jól esett. Hát igen, tudja mitől döglik a légy. Hiába az évek meg a tapasztalat. Nagy nőcsábász ő...még most is. Szóval....így telt el ez a bizonyos "randi".  Az az érzésem nagyon tetszek neki, és ez kölcsönös. Valószínűleg folytatni fogjuk mi ezt. De nem mindegy hogyan. Jó lenne kialakítani vele egy hosszú kapcsolatot.   Nagyon élvezném.....:) Annyira vágyok rá....az ölelgetés, a bújás, a szeretet, a figyelem, a kényeztetés, a vad szex, a randik ebédek és vacsorák....és már nem azért de kit érdekel a kora.....mert engem abszolult nem amíg boldog vagyok. Igen, apám is lehetne....és?

És igen, igenis tudom hogy én őt bevonzottam az életembe. Nagyon köszönöm, hálás vagyok! Nem fogom veszni hagyni. Mindent elkövetek, hogy ez egy tartós és élettel teli kapcsolat legyen bárhogy is alakuljon. Annyira tudni akarom, hogy ő mit szeretne....csak szex vagy valami más is?? Mit gondol róla, hogy nagy a korkülönbség? Mindent tudni szeretnék....most azonnal.....vááááá. Úgy várom a következő alkalmat hogy láthassam mint a messiás esküszöm. :) Tiszta dili vagyok. Megszédít egy olyan férfi aki abszolult nem az esetem, denem is az a tipikus jópasi és még nem is fiatal....de őrülten sármos és szexi és vicces és okos és jó kész ennyi.....lehet hogy belezúgtam? :D :D :D

2013-ban, amikor 2.jára találkoztunk már megfogalmazódott bennem az érzés, biztos szenvedélyes az ágyban...biztos jó lehet. Vajon milyen lehet? Nagyon vágytam rá, az érintésére. De ő is tartóztatta magát, meg persze én is, hisz jobb híjján nem egy autóban akartam vele szexelni... Meg aztán az a fene nagy szíve meg a tisztelet egymás iránt visszafogott. De én akartam Őt! Tudni akartam milyen vele, 100x meg 100x elképzeltem vele a szexet. 500 féle helyszínen és módban...és vágytam arra, egyszer talán megtörténik. De sose volt rá alkalom, azon kevéske találkozásokkor. Összesen 5x találkoztunk....de ez a kevés alaklom is végig söpört a lelkemen és a testemen is. Nem hagyott sose. Voltak hónapok amikor nem nagyon gondoltam rá, lefoglalt minden más, de amikor újra és újra írt, mindig elragadott az érzelem, az akarás, a vágy iránta. És ez nem csak testi, hanem érzelmi, lelki oldal. Mert vele lehet beszélgetni is...Ő az első férfi aki akár barátként is helyt állna az életemben. Ha....és ott a de. Mert ugye nem lehet. Egy férfi akit egyszerűen nem tudok lezárni fejben. Nem...nem megy. Talán nem is akarom. Amikor azt mondja nekem: " itt van a nő, akit szeretek" És ebben a pár szóban minden benne volt.....Amikor ezt mondta, fel se fogtam a súlyát. De többedjére átgondolva már éreztem a súlyát. És én rossz vagyok, mert nem hagyom hogy szeressen. De hát nem lehet...nekem már van életem. Mással, amit nem rúghatok fel. Még biztos hogy nem. Elköteleztem magam más mellett. Mégis kitekintgetek...de nem érzem magam szemétnek, vagy árulónak. Mindig az jár a fejemben, hogy nem rossz amit teszek, mert Ő nekem más....nem egy megcsalás kategória. És nem érzem magam rosszul sem....talán csak kicsit. Tegnap amikor eljött hozzánk, olyan jó volt. Szuperül bánik a gyerekekkel is szerintem. És annyira látszik, hogy nem találja a helyét...sajnálom emiatt, de .... mindegy.

Nem akartam magam visszafogni. Vártam hogy kezdeményezzen, és szépen finoman adta a jelet. A többi már "történelem" viccesen mondva. Felkészültem minden eshetőségre. Most mégis izgulok...az miatt. De tudom hogy minden rendben lesz. Az élet tudja a dolgát...:) Finoman odadugta az orrát hozzám, simogatott vele...hagytam magam, vezetni. Finoman cirógatott, majd a szánk összeért, és lassú csók...hosszú, szenvedélyes. És így lassan elértünk addig hogy baromira kívántam már... érezni akartam. Azonnal. Megtörtént. Nem volt tökéletes, szenvedély is fért volna még hová. Valahogy jobbnak képzeltem. Én már 2 perc múlva elmentem, de ő nem. Talán ez visszavetett. Mert nem ehhez szoktam, hogy én hamarabb , mint a férfi. :) Utána már kezdtem kiszáradni mindenhogyan, alul felül....és amikor végre ő is csúcson volt nagyon furi volt. Jó oké, nem volt olyan sok pasival dolgom. Nem sok viszonyítási alapom van. 6 éve nem szexeltem csak egy emberrel. Ő a negyedik férfi az életemben akivel lefeküdtem. Basszus durva...most számoltam össze...és kissé kiakadtam. Ez baromi kevés, úgy, hogy ebből az első a szüzességem elvesztése volt illetve a 3. a férjem!!! Szóval a négyből kettőször voltam igazán pasival.... Na mindegy most nem ez a téma.:)

Szóval másra számítottam. Mondjuk az is számított hogy agyilag sem tudtam 100%ig odakoncentrálni. De szerintem ő sem. Ahogy ő is mondta: nem volt tökéletes de mégis jó volt. És mit akik között nem történt semmi, úgy dumáltunk tovább. Belül végre részben lezártam egy fejezetet. Nem hittem hogy ehhez erre lesz szükség. De mégis.

Valahogy tényleg ezt érzem, amit az előző képben megfogalmazott egy nagyon okos ember. Milyen igaza volt, úgy látszik a világban sok-sok ilyen kapcsolat létezett és létezik. A miénk is erre ítéltetett. Még mindig Ő a másik felem, hiába fél éve láttam. Ezt érezni kell, legbelül. Szerintem sose lehetek igazán boldog nélküle. Szükségem van rá. Az érzésre hogy Ő ott van, Ő imád, bókol, dícsér, megért, biztat és felemel. Kell ennél több??

Komolyan mondom herótom van a sok vigyorgó embertől, fellépek a face-re, és megnézek egy-két embert, meg látom ha akarom ha nem, és hányok....miért megy egyeseknek ilyen jól???? Hahh? Boldogok, vidámak, tele vannak jókedvvel. Ott van mellettük életük párja, azt csinálják amit szeretnek és nem azt amit muszáj, vagy amit látszatból csinálni akarnak. Hanem tényleg boldogok, vidámak, lazák, spontánok.

Jó oké, alapjába véve nincs gondok a sorsommal, a mindennapjaimmal. De a leg alapvetőbb dolog hiányzik. A sok mosoly, a veszekedés mentes mindennapok, a feltöltődés, a pihenés. Hogy minden nap boldogok legyünk együtt, egymás társaságában. A férjem annyira merev, rutinból csinál mindent, nem engedi hogy lazítsunk, szeretgessük egymást, nevessünk...ha a lányom nem lenne, tiszta savanyú lennék....kis mosolyforrásom. Úgy érzem belül nem vagyok tiszta, harmónikus, merev vagyok, gátlásos, "koszos". Annyira kellene egy feltöltődés, lazulás, tisztulás... De közbe meg arra gondolok, nem kéne panaszkodni, hisz az én életem még hagyján...másokhoz képest. DE hisz legyünk már önzőek bakker!!! Mindenki magára gondol, akkor én is megtehetem hogy egy kicsit önző legyek, és a jólétem előre soroljam.

Hogy mi hiányzik? Az érzelmek, az érzések, a spontaneitás, a lazítás, az öröm, a mosolygás, a vágyak...Úgy érzem változtatni kellene, de nem merek, mert minden egyes szavamat kiforgatja, nem ért meg, támadásnak vesz mindent. El se merem kezdeni. Acess Bars, ezt kéne kipróbálnom..lehet hogy belevágok.

Vége? Nem hinném. Ennek soha nem lesz vége, hisz jóformán eleje sincs. Találkoztunk, aztán eltelt egy év, majd ismét találkoztunk és minden ugyanolyan volt mint legelőször. Szenvedélyes, tökéletes, idilli, őszinte. Pont amire régóta vágyom. Ő sem felejt annak ellenére hogy most keveset beszélgetünk. Ott vagyok neki a szívében. Érzem, tudom. Nekem Ő....örökre. Bármi is legyen 5-10-15-20 év múlva. Tudom, hogy nekem akkor is Ő lesz a nagy Ő. És neki pedig Én.

A kezedet fogva, szárnyalva. Melletted állva, pár órára. Veled vagyok, de mégsem. Talán sosem? Talán örökre? Amikor veled vagyok, önmagam vagyok, a másik feled vagyok! Lélekben mindig veled vagyok! Érzed amikor rád gondolok? Egy pillanat, és már a tiéd is vagyok...csak egy pillanat, amikor a tiéd vagyok. Pedig mi egyek vagyunk. Bolondos az élet, hisz sose voltunk azok. Mégis mindketten tudjuk, mi egymáséi vagyunk...voltunk, leszünk. Mégsem teszünk érte semmit, csak hagyjuk, hogy sodródjunk. Hisz a boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezeink közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk!