A béka lenyelése és a visszavágás

Azt a bizonyos békát csak lenyeltem mindig, aztán el is felejtődött a dolog, hisz nem tudtam tovább követni, nyomozni. 

Mindig olyan ember voltam, akinek a mozgató rugója a pezsgés, a feszültség, az állandó izgalom. Utálom a monotóniát, az unalmat, megöl az egyhangúság. És állandóan keresem is a kalandot...

Talán két ember lakozik bennem...egy jó és egy rossz, akik állandó harcot vívnak. Csak sokszor elnyomom a rosszcsont énemet! Néha a kaland keresést túlzásba vittem, de erről később!

Visszakanyarodok az elejéhez. Ahogy teltek az évek, csak b... a csőrömet a dolog, vajon mi zajlik a háttérben. Bárhogy is ügyeskedtem cinkostársammal csak nem simerült bővebb információhoz jutnom. De nekem csak a tökéletes a jó, tehát, nem adtam fel!! És láss csodát! A kitartásom kamatozott!! Egy szép nyári napon cinkostársammal valami csoda folytán (hozzáteszem a leleményességünk határtalan) sikerült férjuram titkos kis közösségi levelezéseihez hozzáférnem.
Magyarán fogalmazva, és szépen, ami jelen esetben elég nehéz, az állam leesett a padlóig a döbbenettől, amit ott találtunk. Szépen folytak a levelezgetések hónapról hónapra. Na jó, akkor ezt szépen elraktározzuk. A megfelelő percben pedig robbantok!!!!!!!!!!!!