..,

2013-ban, amikor 2.jára találkoztunk már megfogalmazódott bennem az érzés, biztos szenvedélyes az ágyban...biztos jó lehet. Vajon milyen lehet? Nagyon vágytam rá, az érintésére. De ő is tartóztatta magát, meg persze én is, hisz jobb híjján nem egy autóban akartam vele szexelni... Meg aztán az a fene nagy szíve meg a tisztelet egymás iránt visszafogott. De én akartam Őt! Tudni akartam milyen vele, 100x meg 100x elképzeltem vele a szexet. 500 féle helyszínen és módban...és vágytam arra, egyszer talán megtörténik. De sose volt rá alkalom, azon kevéske találkozásokkor. Összesen 5x találkoztunk....de ez a kevés alaklom is végig söpört a lelkemen és a testemen is. Nem hagyott sose. Voltak hónapok amikor nem nagyon gondoltam rá, lefoglalt minden más, de amikor újra és újra írt, mindig elragadott az érzelem, az akarás, a vágy iránta. És ez nem csak testi, hanem érzelmi, lelki oldal. Mert vele lehet beszélgetni is...Ő az első férfi aki akár barátként is helyt állna az életemben. Ha....és ott a de. Mert ugye nem lehet. Egy férfi akit egyszerűen nem tudok lezárni fejben. Nem...nem megy. Talán nem is akarom. Amikor azt mondja nekem: " itt van a nő, akit szeretek" És ebben a pár szóban minden benne volt.....Amikor ezt mondta, fel se fogtam a súlyát. De többedjére átgondolva már éreztem a súlyát. És én rossz vagyok, mert nem hagyom hogy szeressen. De hát nem lehet...nekem már van életem. Mással, amit nem rúghatok fel. Még biztos hogy nem. Elköteleztem magam más mellett. Mégis kitekintgetek...de nem érzem magam szemétnek, vagy árulónak. Mindig az jár a fejemben, hogy nem rossz amit teszek, mert Ő nekem más....nem egy megcsalás kategória. És nem érzem magam rosszul sem....talán csak kicsit. Tegnap amikor eljött hozzánk, olyan jó volt. Szuperül bánik a gyerekekkel is szerintem. És annyira látszik, hogy nem találja a helyét...sajnálom emiatt, de .... mindegy.

Nem akartam magam visszafogni. Vártam hogy kezdeményezzen, és szépen finoman adta a jelet. A többi már "történelem" viccesen mondva. Felkészültem minden eshetőségre. Most mégis izgulok...az miatt. De tudom hogy minden rendben lesz. Az élet tudja a dolgát...:) Finoman odadugta az orrát hozzám, simogatott vele...hagytam magam, vezetni. Finoman cirógatott, majd a szánk összeért, és lassú csók...hosszú, szenvedélyes. És így lassan elértünk addig hogy baromira kívántam már... érezni akartam. Azonnal. Megtörtént. Nem volt tökéletes, szenvedély is fért volna még hová. Valahogy jobbnak képzeltem. Én már 2 perc múlva elmentem, de ő nem. Talán ez visszavetett. Mert nem ehhez szoktam, hogy én hamarabb , mint a férfi. :) Utána már kezdtem kiszáradni mindenhogyan, alul felül....és amikor végre ő is csúcson volt nagyon furi volt. Jó oké, nem volt olyan sok pasival dolgom. Nem sok viszonyítási alapom van. 6 éve nem szexeltem csak egy emberrel. Ő a negyedik férfi az életemben akivel lefeküdtem. Basszus durva...most számoltam össze...és kissé kiakadtam. Ez baromi kevés, úgy, hogy ebből az első a szüzességem elvesztése volt illetve a 3. a férjem!!! Szóval a négyből kettőször voltam igazán pasival.... Na mindegy most nem ez a téma.:)

Szóval másra számítottam. Mondjuk az is számított hogy agyilag sem tudtam 100%ig odakoncentrálni. De szerintem ő sem. Ahogy ő is mondta: nem volt tökéletes de mégis jó volt. És mit akik között nem történt semmi, úgy dumáltunk tovább. Belül végre részben lezártam egy fejezetet. Nem hittem hogy ehhez erre lesz szükség. De mégis.