csak egy élet

Ez a történet annyira életszagú...mert az is. Érzelmeket írok le, amiket sose mondanák el még talán a legjobb barátnőmnek sem...néha még magamnak is nehéz bevallani...de léteznek, és folyamatosan változnak.

Mint ez az egész is, a Szakival....annyira vicc, és mégis létezik...sokszor magamon röhögök, minek ez nekem? De tudom hogy nem véletlenül történik mindez velem. Mert minden ember, akivel találkozunk az életben valamilyen céllal jön. Vagy ő általa formálódunk, vagy neki kell megváltoznia azáltal hogy megismerkedünk. Nincsenek véletlenek! Mindenből tanulunk, minden negatív épít. És egyszer majd rájövünk, mi értelme volt ennek is...

Jó lenne a jövőbe látni. Jó lenne kockázatok nélkül merni. Kalandozni, élni...mindig újra és újra azt érzem...elkapkodtam a dolgokat. Annyira rajtam volt a nyomás a többi ismerősöm által, hogy házasság, gyerek....én is erre vágytam minél előbb. Fiatalon, boldogan....és tessék. Most meg itt kesergek...bakker még élni kellene. Randizni, rosszalkodni, bulizgatni, utazni....világot látni, élni.

De vissza a valóságba. Nekem már van egy új életkém! Aki épp most is ott rosszalkodik az ágyában....megyek is, megnézem az én is gyémántomat!!!!!!!! :)

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra.