csak ésszel

Igen, ésszel...pedig eddig a szívemből beszéltem. Az utolsó bejegyzésem óta volt kettő újabb találkozásunk. Két hete elhívott magához. Hát mit ne mondjak, szétizgultam magam, de csak addig míg oda nem értem. Aztán már minden ment magától. Az újdonság varázsa vitt magával. Fantasztikus volt. Körbemutatta az udvart gyorsan, fürdődézsa, lakóautó, motor, segway, a katapultja és az ernyője....na itt azért álljunk meg egy picit. Ez azért durva hogy elrakta a széket amibe sikeresen katapultált és az ernyőt ami az életét megmentette. Aztán bent a házába is mindenhol körbevezetett. Sok pici szoba, nem igazán tetszett. Kis lukak...én jobban szeretem a nagy tereket. Meglepően egyszerű volt a berendezése is. Másra számítottam. Aztán leültünk beszélgetni...bókolt meg csókolt...élveztem. Hamar gyorsan a hálószobába kötöttünk ki. Mint valami mágnes annyira vonzott magához....Nagyon jó volt....nagyoooooooon nagyoooooooon. Aztán egy hét múlva megint találkoztunk. Ugyanott ugyanúgy. De azóta elgondolkoztam. Értem én hogy ez szeretői jogviszony. De ha többet akarnák? A héten azért többet beszélgettünk ezekről. Alaposan kikérdeztem. Mit szólna a családja a barátai? Ha komolyabb lenne ha talán el is venne....De őszintén...kezdem úgy látni jobb ezt barátság szinten tartani. 22 évvel idősebb nálam. 22! Nagyon sok....hiába fiatalos, energikus, egészséges. A generációs különbséget átívelni nem egyszerű. Sem most sem később. Nem csak nekünk lenne nagyon nehéz, de a környezetünknek, a barátoknak, családoknak is. Megöregedni együtt...ez biztosra veszem hogy ki van csukva. Én meg bevallom, hogy vágyok arra hogy biztos pont legyen öregségemre is mellettem. Utálom a magányt. Jó persze erre nem szabadna alapozni. De most egész jó  a kapcsolatunk a Viktorral is. Jajj bakker..és ma is talizunk elvileg. Végem van.