Néhány összetört üvegdarabka

Valahogy bennem is végérvényesen rögzült néhány "tükördarabka", mint egy kaleidoszkópba. 

Néha túl érzékeny vagyok. Hamar sérül a lelkem, és néhány sérülés örök. De akit szeretek, könnyen meg is bocsátok. Viszont vannak tettek, amik megbocsáthatatlanok, csak jó mélyre elzárom őket.

Viszont van egy ember, aki képes előhozni ezeket a régi sebeket. Jó értelembe. Olyankor megkérdezem magamtól: emlékszel még erre? és igen, emlékszem, de valahogy még mindig a szívemre hallgatok, és tovább nyelek. Kell ez neked? Amikor lehet hogy jobb élet várna rád...

Képtelen vagyok az újrakezdésre... úgy érzem már túl késő. Nagyon sokat sérülnék ismét. És már nem csak én. Gondolom kell a pinduromra is.

Pedig de jó lenne azokat az üvegdarabkákat kiszórni magamból. Kicsit mindig érzem őket....mintha állandóan szúrnának.

Egy barátnőm bölcs gondolattal áll elő, miszerint jobb lenne a boldogság, a gyermeknek is, mint azt kelljen látnia, hogy már nem az igazi a szerelem-szeretet a szülei között. De igaza van!!!!!