Talán visszavágás? Talán csak tényleg ennyire unatkoznék? Vagy talán tényleg erre van szükségem?

Talán visszavágás? Talán csak tényleg ennyire unatkoznék? Vagy talán tényleg erre van szükségem? Ezzel a kérdéssel índitom ezt a bejegyzést, de mára már tudom a választ a kérdésemre. Erre volt szükségem!!! Igen!!

Nem sokkal a lagzink után lényegében semmi nem változott. Nem tudom milyen indíttatásból, de felregiztem egy érdekes oldalra. Csupán kiváncsiságból. Jöttek is a levelek ezrével. Volt itt orvos, vállalkozó, szakács, meg autószerelő....sok levelet el se olvsatam....csak x-et nyomtam....

De volt egy, ami újból és újból felugrott. A szakács levele. Kezdett idegesíteni, mert nem a legszebb hangnemben közölte velem, miért nem válaszolok neki. Jó egye fene, írtam neki ne pattogjon már. Aztán kiderült, nem is olyan h...gyerek mint gondoltam. Sőt!!!!!!! És itt indult el a máig tartó lavina....az érzelmek sodrása....a talán véget nem érő kapcsolatunk.

Bár alig ismerem 15 hónapja, mégis képes olyan érzelmek kiváltására, amikre más sose volt képes. Amikor egymásra nézünk valami különös hatás kerít bűvkörébe: Ő!!! Mintha a másik felem lenne, érzelmileg és testileg is. Hihetetlen természettel áldotta meg a sors. "Szerencsés", és valóban!!!! :)

Annyira más, mint a férjem. Teljes ellentéte. Komoly, élettapasztalt, szorgalmas, érzelmes, odaadó, figyelmes. Tiszteli és szereti a családját. Neki Ők az elsők! Egyszerűen hihetetlen, hogy mi élteti ezt a férfit irántam... Tudja mit akar, engem! És nem tágít. Hiába vagyok házas, és hiába született közben gyermekem is. Ő továbbra is ugyanúgy "udvarol", mint azelőtt. Micsoda zseniális taktika: KIVÁR!

Pedig dönthetne máshogy, hisz már Ő sem fiatal. Kereshetne más nőt, aki egyedülálló, aki közelebb van. De nem, neki én kellek. "Viszlek babástól"

"Én csak nem akarok tovább az érzéseim ellen küzdeni."